A jogi közvetítés  olyan peren kívüli eljárás, ahol a jogi vitában érintett felek kezdeményezésére, egy pártatlan harmadik fél – a mediátor – igyekszik segítséget nyújtani ahhoz,   hogy a felek olyan megállapodás megkötéséhez jussanak el, amely minden fél számára az elérhető  legjobb megoldást adja.

A mediáció célja az optimum elérése, melyben minden fél kellő meggyőződést szerezhet arról, hogy az elért megoldásnál többet egy bírósági per során sem nyert volna.

A mediációban tehát mindkét fél nyer, mert a mediáció során a felek arra a közös pontra jutnak el, ahol egyik fél sem érzi magát vesztesnek, és a valóságban nem is az. Ez azért lehetséges, mert a mediációs eljárásban olyan szempontoknak is érvényt lehet szerezni, mint például a méltányosság, a múltbeli kedvező üzleti együttműködés tapasztalatai, a felek piaci vagy egyéb egymásrautaltsága stb., amiket egy polgári perben nem vagy csak nagyon kis mértékben lehet érvényre juttatni és ítéletbe foglaltatni.

E szempontok érvényesíthetőségére tekintettel a mediációban – ellentétben a peres eljárással, ahol az esetek döntő többségében a felek közötti kapcsolat teljesen és végérvényesen megromlik és ennélfogva gyakran meg is szakad – nyitva marad a felek közötti jövőbeli további együttműködés lehetősége is. Ez utóbbinak különösen az üzleti viták és a családi konfliktusok – pl. öröklési ügyek – esetén van különösen nagy jelentősége.

A közvetítői eljárás eredménye a felek közti megállapodás, ami jogi értelemben véve egy magánokirat.

Az irat magánokirat jellegéből következik, hogy ugyan közvetlenül nem végrehajtható, azonban erre nincs is szükség, hisz az egyezség a felek aktív közreműködése által, kölcsönös kompromisszumok útján alakul ki, azaz mindahányan érdekeltek annak önkéntes végrehajtásában.

Tehát összefoglalva a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 2. §-ában írtakat idézve:

A közvetítés e törvény alapján lefolytatott olyan sajátos permegelőző, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás, amelynek célja  a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján a vitában nem érintett, harmadik személy (a továbbiakban: közvetítő) bevonása mellett a felek közötti vita rendezésének megoldását tartalmazó írásbeli megállapodás létrehozása. A közvetítő feladata pedig a törvény 3. §-a szerint, hogy a közvetítés során pártatlanul, lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint közreműködjön a felek közötti vitát lezáró megállapodás létrehozásában.

A közvetítői tevékenység jogi háttere
Hazánkban a mediációra 2003 március 17-től kezdve van jogszerű lehetőség, melynek alapja a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény. E jogszabály határozza meg, hogy milyen polgári ügyekben kizárt (ami egyben azt is jelenti: az összes többi esetben pedig lehetséges) a mediáció, és hogy kik, milyen kvalifikációs és nyilvántartási feltételek mellett végezhetik azt.